Amikor megérkeztünk az új otthonomba, a családom minden jóval elhalmozott, kaptam szép új ágyat, vadonatúj tányérokat, mindenféle finomságot. Valami viszont nagyon hiányzott... Tébláboltam össze vissza, próbáltam felfedezni a sok újdonságot. Egyszer amikor a kertben szimatolgattam az egyik hervadt virág alól kikandikált egy sárga láb. Odafutottam és láss csodát egy kacsa volt! Pont ilyenről álmodtam! Felkaptam és boldogan vonultam vele, meg kellett mutatnom az új barátomat mindenkinek.
Azóta elválaszthatatlan barátok lettünk, még aludni is viszem magammal!
A családom - mintha soha nem lett volna kutyájuk - végre rájött, hogy nekem játékokra is szükségem van. A gazdi elment vásárolni és hozott nekem még játékokat. A legjobb a kong nevű csoda. Aki nem tudná, a kong egy olyan játék, amit meg kell tölteni kutyakajával és úgy hirdetik, hogy a kutyák órákig elvannak vele, míg kiszedegetik belőle az ételt. Ha-ha-ha..órákig :) Mondjuk először tökre ideges lettem, hogy érzem a virsli illatát de el van dugva. Mostanra sikerült tökélyre fejlesztenem a kongozást, reggel megtöltik és mire a kapun kimegy a gazdi a kong már üres...
Egyik alkalommal, mikor Apa elment teniszezni és hazajött, hozott nekem egy csomó teniszlabdát. Nem tudom pontosan az mit jelent, de azt mondják függő lettem. Mármint labdafüggő. Mostanra sikerült kifejlesztenem különböző apport kombinációkat. Kacsa+labda, vagy a kedvencem két labda egyszerre a számban. Ez utóbbit még próbálom fokozni három labdára, de ezt még gyakorolni kell.
Úgyhogy most már igazán kerek a Világ! Igyekszem is vigyázni a játékaimra, bár szegény kacsa... Őt annyira szeretem, hogy ez kezd rajta meglátszani, finoman szólva is csoffadt lett:
