Ez a nap is eljött, ma levizsgáztam alap engedelmességből.
Már meséltem, hogy Gazdi hogy ráparázott erre az egészre, hát nyilván most is tiszta ideg volt. Reggel már elkezdte nekem mondogatni, hogy okos legyek, meg fogadjak szót, ráadásul folyamatosan le kellett feküdnöm. Persze a lakásban le is feküdtem, a szőnyeg az kényelmes, tehát ott lefekszem.
Aztán kiértünk az iskolába, ahol egybefüggő mocsár fogadott minket. K.b. ezt vártuk, de tényleg durva volt. Amíg vártuk, hogy bemehessünk addig a gazdik beszélgettek és valahogy most olyan feszült volt mindenki.
Szerencsére mi voltunk
az első vizsgázók, legalább Gazdi idegei nem mondták fel a szolgálatot idő előtt.
A vizsga alapvetően rendben volt, de azt nem értem miért akarta Gazdi, hogy belefeküdjek az ingoványba. Mindig azon nyavajog, hogy milyen sáros leszek séta után, aztán törölget egy óráig hogy lakásképes legyek. Erre most meg ő mondja, hogy feküdjek a sárba. Na én nem feküdtem. Persze le is vontak erre pontot, de ezt én csak a végén tudtam meg amikor kiértékeltek.
A legnagyobb átverés ebben a vizsgában az volt, hogy egy falat virslit
sem kaptam. Hiába csalt a Gazdi, hogy jól beillatozta a kezét előtte, engem ugyan nem vert át. Én azért csináltam meg szépen a feladatokat, mert szerettem volna örömet okozni neki.
Kaptam oklevelet, meg szép vizsgafüzetet és még ajándékot is! Minden ügyes vizsgázó kapott Akelás kutyakekszet, amit külön nekünk sütöttek a kutyapékségben. Finom volt.
Egyre jobban tetszik nekem ez az iskola, rá is beszéltem a Gazdit, hogy menjünk középfokra is!
És most kivagyok a sok koncentrálástól, ilyen a fejem:
