Véget értek az ünnepek és Gazdi úgy döntött, hogy ideje komolyan venni az iskolát. Be is iratkoztunk, de most már a felnőttek közé.

Azt kell mondjam ez az iskola nagyon jó. Van egy csomó haverom, tulajdonképpen mindegyik osztálytársam tök jó fej. A legjobb az egészben, hogy vagy virslivel tömnek, vagy játszhatunk. Nem is tudom hirtelen, hogy melyik a jobb…

Azt mondjuk nem értem, hogy miért kell mindig leülni a jeges hóba. Viszont ha leülök akkor mindig kapok virslit, úgyhogy inkább leülök. Még szerencse, hogy már nincsenek golyóim, mert szerintem rég lefagytak volna.

Nekem alapvetően nem sok újdonság van az iskolában. Ülni tudok, jobbra és balra is tudok menni. Szót is fogadok, ha akarok. Az iskolában általában akarok. Otthon az már egy másik történet, de a Gazdi reménykedik. Hát had csinálja, ha neki ettől jobb lesz.

A Gazdi viszont rengeteget fejlődött! Meg vagyok vele elégedve. Eleinte összekeverte, hogy merre kell fordulni, ha jobbra kellett az tuti hogy mi balra mentünk. Szegény Zsolt (ő az edzőm is :) ) már majdnem sírva fakadt egyik alkalommal, mikor a Gazdi össze-vissza utasítgatott és pont rosszkor adta a virslit. Persze a végén már én sem tudtam hogy mikor mi a feladat, de a virslit azért megettem. Aztán elvett engem a Gazditól, együtt okosan megcsináltuk a gyakorlatot és fényt öntött a Gazdi csökött agyába. Azóta már be tudunk végre menni egy ajtón sorban. Mondjuk eddig is be tudtunk, de most már rendesen megyünk be.

Itt adnak ám házi feladatot is! Olyankor tudom, hogy épp a házi feladat van, amikor a parkban nem rohangászás van, hanem ott is jobbra meg balra menés meg hideg hóban ücsörgés. És még jutalomfalatot sem kapok. Azért megcsinálom, had örüljön a Gazdi, hogy milyen ügyes vagyok. Meg ugye a vizsgadrukk. Nekem nincs, de a Gazdi tökre parázik, hogy sikerüljön az engedelmességi vizsgám. Szerintem sikerülni fog!

Azt hiszem a Gazdinak is inkább rohangásznia kéne a többi gazdival a pihenőidőben, mint mi a haverjaimmal.